Mindenki páratlan és megismételhetetlen személyiség, mindenki valamiben kimagasló!
A munkám során rengetek ügyféllel összehozott a sors. Akadt, akit mindössze 5 percre láttam, és lesz akivel még biztosan találkozok. Árultam lakását színésznek, cigány vajdának, pszichológusnak, bankárnak, ügyvédnek, vagy „hulla szedegetőnek”, hogy párat említsek az elmúlt évekből. Nyilván arra nem voltam kíváncsi, hogy ki milyen fehérneműt visel, de a jó kapcsolat kialakításához elengedhetetlen a kommunikáció.
Teljesen mindegy ki mivel foglalkozik, milyen színű a bőre, vagy mennyi pénze van. A jellemét és viselkedését nem ez határozza meg, így nem helyes senkit előítéletekkel illetni, pl. munkája vagy nemi identitása alapján.
Személyiségemből adódóan én egyáltalán nem lenné alkalmas közvetítőnek, mert nem motivál annyira a pénz és nem szeretek fölöslegesen beszélni. Inkább megfigyelek, hallgatok és értelmezek. Mindig is érdekesnek találtam az emberek sokszínűségét, cselekedeteit és azt, hogy mennyiben különböznek egymástól. Egy budapesti ingatlan hálózatnál egyik főnököm azt mondta, legyek sokkal nagyképűbb, míg a másik az alázatot javasolta. Mind a kettőjüknek igaza volt, csak nem mindegy, mikor, kivel és hol.
Mindezt nem véletlen írom le az olvasónak, talán elgondolkodtatom, netán tanulhat abból amit olvastam vagy tapasztaltam. Leginkább az embereket akartam megérteni. Mit, miért csinálnak, mi az indíttatás, mi van rájuk hatással, hogyan viselkednek bizonyos szituációkban. Így a kezembe került az alábbi könyvek:  A viselkedés pszichológia alapjai, Szélyiségünk, Robert T. Kiyoskai, Allan Pease könyvek, tovább Agykontroll, Hipnózis kezdőknek, A színek hatása az emberre stb. Érdekesek, persze mindent sosem lehet elhinni hiába olvassuk könyvbe vagy online felületen.

Kontraszt
Tőlünk nyugatabbra egy átlag közvetítő fenn tud tartani egy pár éves autót, csillaggal vagy pár karikával az orrán. Itt marad a 10 – 20 éves csata ló vagy a kerékpár. De nyilván ez más-más területre is igaz, egy bizonyos szintig. Úgy gondolom mindig a jobb, a szebb példát kell észrevenni, és nem szabad megállni, megdobálni az ugató kutyákat az utunkban, ahogy Churchill is mondta. Nem véletlen hoztam fel a nyugati példát, a drágább autókat, magasabb életszínvonalt. Igaz ott a bizalom is sokkal kézzelfoghatóbb, mert itt ráült egy béka. Persze az ember bárhol van a világba képes a csodára, csak az út hossza és közben szerzett sérülésekben különbözhet. 

Szélsőséges környezet
Életem során volt alkalmam betekinteni a „szegények” és „gazdagok” világába, annak ellenére, hogy én átlag életet élek. Elég csak az emberek mentalitása vagy egymáshoz való hozzáállást figyelembe venni, és már is kezd körvonalazódni gondolatom. Leginkább kedves vagy gonosz emberekkel találkozni, a köztes állapot ritka. Van aki szórja a pénzt, egyesek megfognak minden fillért, sokan optimistán és ugyanennyien pesszimistán látják a dolgokat. Ahogy beszélgetek az emberekkel, ritkán tapasztalom, hogy közömbös a látásmód. Szélsőségesek. Ugyan az a helyzet hogyha az anyagiakat nézzük, mert a középosztályba egyre kevesebben tartoznak.

Környezetünk, társaink és személyiségük
Az egy dolog, hogy látjuk a rosszat, tudjuk mi történik körülöttünk a világban, de ezzel csak akkor érdemes foglalkozok amikor kell. Jobb ha az ember önmagával a pozitív dolgokkal törődik, majd észreveszi a semmiben is a szépet. ;)  
Engem pl. holt hidegen hagy, ki mit csinál, hogyan él, miből keresi a kenyerét, vagy csalja-e az asszonyt …  Kár, hogy egyesek nem így gondolkodnak. Van aki mindenről tudni akar, és szétkürtöli a hülyeséget, ráadásul még rosszul is emlékszik, az egyik legidegesítőbb típus. Nem direkt csinálja, ilyen a jelleme neki.
Apropó, az embereket alapvetően 4 csoportba lehet osztani, viselkedésük és jellemvonásaik alapján. (flegmatikus, melankolikus, kolerikus, szangvinikus). Elég hasznos megfigyelés. Hogyha ismerjük alapvetően kivel állunk szemben könnyebb megértjük a problémáját, és szemet tudunk hunyni afelett amiről nem tehet.
Flegmatikus: elfogadó, türelmes, higgadt. Egyszerűen és tömören, bár nagyon jó természet könnyű vele üzletet kötni, együtt élni vele. Elképesztő milyen higgadsággal tudják a problémákat kezelni, nem rágódnak dolgokon és nem bosszankodnak. Általában elfogadják azt ami körülveszi őket és nincsenek nagyratörő terveik. Leginkább jó szándék vezérli őket, senkit nem tudnak ok nélkül bántani, kerülik a konfliktusok.
Melankolikus: művészlélek. Általában kissé elvont, jellemzően minden személyiség típusból kapott egy kicsit. Aki kiismerte könnyű dolga van vele, ész érvekkel, tényekkel, számokkal lehet meggyőzni. Szereti a rendet a precizitást, mindemellett kissé kaotikusak, sokan nem értik viselkedését. Jó megfigyelő szeret alkotni és adni, könnyű vele együtt élni. 
Kolerikus: szeret odab@szni, irányítani. Határozott, erőteljes személyiség, nagyon jó vezetővé szoktak válni. Nehéz velük tartani a tempót, és nehéz velük az együtt élni. Ha nem tud irányítani fusztrálja, gyakran a konfliktusok kezdeményezője, tényekkel lehet meggyőzni. Amit a fejükbe vesznek megvalósítják, törik az utat meg a falat is. A vállalat vezetők, földes urak jellemzően ilyen személyiségek.
Szangvinikus: színt visz az életünkbe. Be nem áll a szája, szeret a középpontban lenni. Általában vicces, mindig jókedvűek és abszolút lendületesek. Igazi értékesítők, jó kapcsolatépítők és vicces. Igaz sokszor fölöslegesen beszélnek, szeretnek a tényekhez hozzátenni, mesévé alakítani.
Úgy gondolom, ha képesek vagyunk másokat megérteni sokkal könnyebb a dolgunk és nem bántjuk partnerünket olyannal amiről nem tehet. Pl. egy kolerikussal kár leállni vitatkozni, mert úgy is neki kell, hogy igaza legyen. Egy szangvinikusra ne próbáljunk hangtompítót szerelni, hagyjuk had beszéljen úgy is szórakoztató :) 
Mindenki megismételhetetlen személyiség, mindenki valamiben kimagasló! 

Önzetlenül
Gyakran segítek az embereknek, néha random egy-egy hajléktalannak is. Ugyan nem nagy dolgokkal, de az apróságok is rengeteget jelenthetnek. Néha elég pár kedves szó, egy kedves gesztus vagy mosoly ezzel is hozzájárulhatsz a másik jókedvéhez.  Hisz jókedvvel minden könnyebb ez köztudott. Persze ne azért adjunk, mert elvárunk érte valamit, kizárólag önzetlen jó szándékkal tegyük.  Szerintem az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egyből, nem úgy, nem azt kapjuk vissza. „What you give is what you get . Tehát amit adsz azt kapod”

Nem vagyok szent, fiatalkorom ellenére sokat láttam és éltem
Aki nem ismer, annak úgy tűnhet mintha jobb színben kívánnám magam feltüntetni, de ez nevetséges, bár a kérdés jogos lenne. Nem kíván untatni az olvasót magammal, de fontos része bejegyzésemnek. Ezt egy olyan személy írja, aki rendkívül összetett, rendezett és kaotikus egyben.
Elég kicsapongó életet élek, ami ugyan nézőpont kérdése.  Sok mókás helyzet adódik körülöttem, ezzel tudom, hogy többen is így vannak. Amin nem lehet már változtatni, utólag fölösleges rajta rágódni, főleg ha már úgyis 20szor végiggondoltad. El kell engedni az ügyet.
Többen mondták már, hogy dilis vagyok, persze jó értelemben, hozzátették. Előfordult néha, hogy lerészegedtem és meggondolatlan dolgokat tettem, persze olyanokat amivel nem veszélyeztettem senkit. Olyat mondtam, csináltam amit józanul ebben a formában biztosan nem tettem volna meg. Másnap meg fogtam a fejem, vagy nevettem egy nagyot. Megesett mikor pár nap múlva mesélték, mit csináltam.  Aludtam már a lépcsőház tetején,  pufi rizst dobáltunk erkélyekre, fekvőtámaszoztam villamos, grilleztünk a Hungária körúton és buliztunk a régi vágóhídon… Volt, hogy lábtörlőket meg a virágokat kavartam meg a társasházban egy történés hatására.Egyszer rókacsaládot tettem a 1 – 1 pár cipőbe, miután rájöttem ez egy szerelmi háromszög, és én vagyok az egyik hegyesszög. Inkább hagyjuk is a témát :)

De az mikor valaki ok nélkül, szándékosan fájdalmat okoz a másiknak, vagy megnehezíti a dolgát, az számomra felfoghatatlan. Mára megtanultam, természetes jelenség, tudni kell kezelni vagy elkerülni. Nem is értem egyeseknek miért jó erre pazarolniuk az energiájukat.

A problémákat el kell engedni – mondta stylist Tom

Véletlen kerültünk vele is kapcsolatba, az Örsön kértem tüzet tőle az éjszaka míg pihenőt tartottam. Kiderült szoknyás kandúr barátunk hatalmas forma. Látszódott rajt, hogy őt is a jó szándék vezérli és értelmes viszonyul társaihoz. Igaz én a testbeszédéből mást ki olvastam, de az mellékes, arról nem tehetett… Jó érzés véletlen is összefutni, őszinte kedves emberekkel egy olyan világban, ahol valljuk be nem ez a jellemző. Persze a környezetünket mi magunk formáljuk és éljük meg. Ha odafigyelünk társainkra mindenkitől lehet tanulni, kitől többet, kitől kevesebbet. A problémákat 100%ban elkerülni lehetetlen, de annyit tudunk tenni, hogy ne mi okozzuk. Ha mégis adódik a legfontosabb higgadtnak maradni. Ez van akinek természetéből adódik, van akinek csak gyakorlással megy. A partnerünket még inkább kizökkenti, felbosszantja, a szélsőségesebb mikor lázba hozza. Utóbbi elég ritka, de futottam már bele.
A témát nem kívánom jobban kifejteni, így egyszerűen lényegre törően fogalmaztam, hátha ezzel segíteni tudok mások mindennapjain. Ingyen tanácsokat én sem nagyon kapok, mindenért tennem kell, így van, hogy beérem a másodlagos haszonnal.
Az embereknek mindig van választásuk, a döntéseket maguk hozzák. A problémákat el kell engedni, tovább kell lépni és meglátni azt ami szép!

"közvetítő Dév"