Nincs kedvem nagyon elkanyarodni az itteni nevemtől, így maradunk a Magyar ingatlanpiacon, ami lassan olyan, mint a „nagybani”. Írok egy kicsit az általános problémákról és szakmaiabbá teszem bejegyzésem, ezzel segítve a lakáskeresők és eladók dolgát.
Ők eladnak, vesznek, mi segítünk nekik, erről szól ingatlanozni. Egyszerű dolog volna, de mi emberek tesszük érdekessé, olykor problémássá. Képesek vagyunk a semmiből problémát, bolhából elefántot csinálni és fölöslegesen ferdíteni a dolgokon. Ezzel eleinte elég nehéz volt azonosulnom, de rájöttem úgy sem tudok a mentalitásukon változtatni, csak megszűrni az ügyfeleimet és korrektül bánni velük.

Lakást kíván eladni? Feltölti a hirdetést majd megkeresi egy csomó közvetítő, sok rámenős, és akad köztük bunkó. Általában jó szándékkal hívják a tulajdonosokat, de egy nap 5. hívás már fárasztóvá válhat. Néha bele lehet futni olyan érdeklődőkbe, akiket abszolút a rossz szándék vezérel, mondjuk a berendezésre kíváncsiak vagy igazi csalók.  A hirdetésben pedig hiába írja bele, hogy „csak komoly szándékkal hívjon” vagy „közvetítők kíméljenek”. Így is, úgy is felhívja boldog, boldogtalan.
 Ingatlant keres? Hirdetést néz, felhívja, beszél a tulajdonossal, elmegy és teljesen más kép fogja fogadni. Az első I. emeleti jó állapotú valójába egy magasföldszinti felújítandó. Ha ingatlanos mutatja, akkor is ugyanúgy előfordulhat ez az eset, aranyaiba véve kb. egyenlő eséllyel. Teljesen mindegy, hogy eladó, vevő, netán közvetítőként van jelen, hamar az inkorrektséggel szembesülhet. Persze sok minden csak zavaró, bosszantó dolog, de az sem ritka, hogy valaki kimondottan rosszban sántikál.

Simlizhet az eladó, simlizhet a vevő és az ingatlanos is, persze más-más módszerekkel. De lehúzni nagy eséllyel csak azt tudják, aki nincs tisztába a fogalmakkal, az ingatlan eladás menetével, vagy olyanért ad ki pénzt, ami túl szép lenne igaznak. Ezeket a módszereket nem kívánom részletezni, lehet róluk a neten bőven olvasni. Inkább arra kérek mindenkit, legyen körültekintő, és ha bizonytalan kérdezzen, vagy keressen egy megbízható ingatlanost, egy olyat aki nem kimondottan a pénzért csinálja.

A problémáknak lehet az okát keresni, de teljesen mindegy egy olyan helyen, ahol a fejétől bűzlik a hal. Ezt el kell fogadni, nincs mese, úgy sem lehet mit kezdeni vele. Annyit tehetünk, hogy legalább mi a saját környezetünkben, tisztességgel és becsülettel bánunk egymással.
Tőlünk nyugatabbra, nem ilyen híg a szakma. Ott egy lakástulajdonos meg sem próbálja eladni az ingatlanát, egyből bemegy a helyi irodába. Van ahol törvény szabályozza, hogy eladni venni csak közvetítőnk keresztül lehet.
A mi országunk sok mindenben egyedülálló, nem csak az itt élők mentalitásában. Sok nagyszerű feltaláló, művész, sportoló stb. szülőhazája a miénk! Továbbá nincs még egy hely a világon, ahol egy gázszerelő vagyon úgy gyarapodott volna, mint az amazon.com -é…


Miért nincs pontosan megadva az eladó ingatlan címe? Miért mentünk másik utcába? Jogos kérdés!
- Nem akarják, hogy a szomszéd vagy más megtudja költözési szándékát
- Nem szeretnék, hogy váratlanul becsengetne boldog, boldogtalan „jöttünk lakást nézni”
- Ingatlanos hirdeti, és nem szeretné ha megegyeznének a háta mögött.

Eredményül bizalmatlanok vagyunk, sajnos okkal. Az eladó ingatlanok kb. 70%-ának nincs, vagy nem valós címe van megadva. Ezen nem kell meglepődni, általános jelenség a fent leírt okokból. Jobb esetben a korrekt eladó vagy közvetítő tájékoztat, hogy a kiszemelt ingatlan szlömös területen van, esetleg zajos, elszigetelt, vagy netán zártkert a besorolása… De gyakran az óvatlan érdeklődő azon kapja magát, hogy olyan lakást néz, ami nem is érdekli.

Miért nincs önálló helyrajzi száma (HRSZ) a kiszemelt ingatlannak? Félni kell ettől? Mire érdemes figyelni?
Nem ritka eset, ilyenkor az udvarnak van egy HRSZ-a (csak számokból áll, nincs benne / jel) és tulajdoni hányadban van meghatározva, ki mekkora részt használhat, birtokolhat a közösből. Jellemzően osztatlan közös tulajdon. Gyakori, mikor egy udvarra több épületet vagy több generációs házat építenek, de nem nyilvánítják társasházzá, mégis több különálló lakásból áll, külön bejárattal és közmű mérőkkel. Régi villaházaknál lehet még találkozni vele, ahol társbérleteket létesítettek, majd a társbérletek megszűnésével tulajdoni hányadok maradtak. Előfordul még újépítésű házaknál, mikor még nem, vagy valami papír hiányában nem történt meg az albetétesítés.

Albetétesítés: fölhivatali eljárás, melynek során külön albetétszámot kapnak a társasház lakásai, igazodva a törzsszámhoz. Ezek együttese lesz a lakás önálló helyrajzi száma. Feltétele a jogerős használatbavételi engedély, alapító okirat is.

Félni nem kell tőle, viszont nagyobb körültekintés igényel az érintett feleknek, és az ügyvéd részéről egyaránt. Az osztatlan közös tulajdonba tartozóknak, mind-mind elővásárlási joguk van! Ha ilyen lakás kívánunk venni, a tulajdonostársakkal alá kell íratni az elővásárlási jogról való lemondást.  Csak így lehet megvásárolni, különben az ügyvéd nem készíti el az adásvételi szerződést és a földhivatal is visszadobná.  Fontos még tudni, hogy nem hitelezhető, terhelhető, csak abban az esetben ha társasházzá nyilvánítják, vagy használati megosztási megállapodást készítenek. Utóbbi jóval, gyorsabb és költséghatékonyabb megoldás. Ez tartalmaz egy tervrajzot, ahol pontosan bejelölik, ki melyik részét birtokolja a közösnek, persze a tulajdoni hányadnak megfelelően. Pár nap alatt elkészíthető, míg a társasházzá nyilvánítás legalább 60 nap, de a valóságban 1 év is lehet…
A hitelre történő lakásvásárlás pedig pénzintézet függő, hogy mely feltételeknek kell megfelelni és mit kell tartalmazni az adásvételi szerződésnek. Erről az kiszemelt banknál kell érdeklődni.


Miért csak egy alaprajz van feltöltve a hirdetésbe? Be akarnak csapni, vagy olyan ocsmány, hogy inkább nem töltenek fel képet? Netán csali hirdetés?

Általában pénzben kerül a további képek feltöltése, amire nem mindenki kíván költeni, de az is előfordul, hogy tényleg egy okádék az ingatlan, nem beszélve a csali hirdetésekről. Becsapni ezzel nagyon nem tudnak, mert látatlanban senki nem vesz lakást, (remélem) és a helyszínen úgyis minden kiderül ha figyelmesek vagyunk. Persze okozhat problémás helyzeteket és elpazarolt időt, ami dühítő de valós kárt nem tud csinálni. A csali hirdetések annyira nem szélsőségesek, ingatlanosoknál bevett szokás. Lényege, hogy egy más által hirdetett, vagy online nem hirdethető lakást töltenek fel a hirdetés portálra, általában egy fiktív alaprajzzal, kicsit ferdített adatokkal. Mikor az érdeklődő felhívja az adott hirdetést, azt a választ kapja, „ez a lakás elkelt, de tudok 1 millióval drágábban 2 nm-el nagyobbat, ami szintén jó állapotú….” hangzik a közvetítő szájából. Itt nem feltétlen a rosszabbat kívánják ránk sózni, de előfordulhat. Javaslom az érdeklődőnek, kérjen képeket és valós alaprajzot a lakásról, így elkerülve a fölöslegesen futott köröket.
Manapság nem ritka, hogy a kakit aranyárban próbálják eladni, ugyan kevés eséllyel de mégis sikerrel járnak néha. Nem nehéz nyomást gyakorolni és befolyásolni másokat. Nem tartom helyesnek rávenni embereket arra, hogy olyanért adjanak ki pénzt, amit később megbánnak. Én pl. nem élek vissza ezzel, és az sem véletlen, hogy AMG Merci helyett egy biciklivel járok a kerületben, de legalább elismerik a munkámat. :) 

A múltkor azt ígértem, hogy a személyiségekről és kiszámítható kiszámíthatatlan emberekről fogok írni. De úgy döntöttem kár ennek egy komplett bejegyzést szánni, mert mindig írok valamit velük kapcsolatban. Blogom témája legyen szakmaibb.

"közvetítő Dév"

Mindenki páratlan és megismételhetetlen személyiség, mindenki valamiben kimagasló!
A munkám során rengetek ügyféllel összehozott a sors. Akadt, akit mindössze 5 percre láttam, és lesz akivel még biztosan találkozok. Árultam lakását színésznek, cigány vajdának, pszichológusnak, bankárnak, ügyvédnek, vagy „hulla szedegetőnek”, hogy párat említsek az elmúlt évekből. Nyilván arra nem voltam kíváncsi, hogy ki milyen fehérneműt visel, de a jó kapcsolat kialakításához elengedhetetlen a kommunikáció.
Teljesen mindegy ki mivel foglalkozik, milyen színű a bőre, vagy mennyi pénze van. A jellemét és viselkedését nem ez határozza meg, így nem helyes senkit előítéletekkel illetni, pl. munkája vagy nemi identitása alapján.
Személyiségemből adódóan én egyáltalán nem lenné alkalmas közvetítőnek, mert nem motivál annyira a pénz és nem szeretek fölöslegesen beszélni. Inkább megfigyelek, hallgatok és értelmezek. Mindig is érdekesnek találtam az emberek sokszínűségét, cselekedeteit és azt, hogy mennyiben különböznek egymástól. Egy budapesti ingatlan hálózatnál egyik főnököm azt mondta, legyek sokkal nagyképűbb, míg a másik az alázatot javasolta. Mind a kettőjüknek igaza volt, csak nem mindegy, mikor, kivel és hol.
Mindezt nem véletlen írom le az olvasónak, talán elgondolkodtatom, netán tanulhat abból amit olvastam vagy tapasztaltam. Leginkább az embereket akartam megérteni. Mit, miért csinálnak, mi az indíttatás, mi van rájuk hatással, hogyan viselkednek bizonyos szituációkban. Így a kezembe került az alábbi könyvek:  A viselkedés pszichológia alapjai, Szélyiségünk, Robert T. Kiyoskai, Allan Pease könyvek, tovább Agykontroll, Hipnózis kezdőknek, A színek hatása az emberre stb. Érdekesek, persze mindent sosem lehet elhinni hiába olvassuk könyvbe vagy online felületen.

Kontraszt
Tőlünk nyugatabbra egy átlag közvetítő fenn tud tartani egy pár éves autót, csillaggal vagy pár karikával az orrán. Itt marad a 10 – 20 éves csata ló vagy a kerékpár. De nyilván ez más-más területre is igaz, egy bizonyos szintig. Úgy gondolom mindig a jobb, a szebb példát kell észrevenni, és nem szabad megállni, megdobálni az ugató kutyákat az utunkban, ahogy Churchill is mondta. Nem véletlen hoztam fel a nyugati példát, a drágább autókat, magasabb életszínvonalt. Igaz ott a bizalom is sokkal kézzelfoghatóbb, mert itt ráült egy béka. Persze az ember bárhol van a világba képes a csodára, csak az út hossza és közben szerzett sérülésekben különbözhet. 

Szélsőséges környezet
Életem során volt alkalmam betekinteni a „szegények” és „gazdagok” világába, annak ellenére, hogy én átlag életet élek. Elég csak az emberek mentalitása vagy egymáshoz való hozzáállást figyelembe venni, és már is kezd körvonalazódni gondolatom. Leginkább kedves vagy gonosz emberekkel találkozni, a köztes állapot ritka. Van aki szórja a pénzt, egyesek megfognak minden fillért, sokan optimistán és ugyanennyien pesszimistán látják a dolgokat. Ahogy beszélgetek az emberekkel, ritkán tapasztalom, hogy közömbös a látásmód. Szélsőségesek. Ugyan az a helyzet hogyha az anyagiakat nézzük, mert a középosztályba egyre kevesebben tartoznak.

Környezetünk, társaink és személyiségük
Az egy dolog, hogy látjuk a rosszat, tudjuk mi történik körülöttünk a világban, de ezzel csak akkor érdemes foglalkozok amikor kell. Jobb ha az ember önmagával a pozitív dolgokkal törődik, majd észreveszi a semmiben is a szépet. ;)  
Engem pl. holt hidegen hagy, ki mit csinál, hogyan él, miből keresi a kenyerét, vagy csalja-e az asszonyt …  Kár, hogy egyesek nem így gondolkodnak. Van aki mindenről tudni akar, és szétkürtöli a hülyeséget, ráadásul még rosszul is emlékszik, az egyik legidegesítőbb típus. Nem direkt csinálja, ilyen a jelleme neki.
Apropó, az embereket alapvetően 4 csoportba lehet osztani, viselkedésük és jellemvonásaik alapján. (flegmatikus, melankolikus, kolerikus, szangvinikus). Elég hasznos megfigyelés. Hogyha ismerjük alapvetően kivel állunk szemben könnyebb megértjük a problémáját, és szemet tudunk hunyni afelett amiről nem tehet.
Flegmatikus: elfogadó, türelmes, higgadt. Egyszerűen és tömören, bár nagyon jó természet könnyű vele üzletet kötni, együtt élni vele. Elképesztő milyen higgadsággal tudják a problémákat kezelni, nem rágódnak dolgokon és nem bosszankodnak. Általában elfogadják azt ami körülveszi őket és nincsenek nagyratörő terveik. Leginkább jó szándék vezérli őket, senkit nem tudnak ok nélkül bántani, kerülik a konfliktusok.
Melankolikus: művészlélek. Általában kissé elvont, jellemzően minden személyiség típusból kapott egy kicsit. Aki kiismerte könnyű dolga van vele, ész érvekkel, tényekkel, számokkal lehet meggyőzni. Szereti a rendet a precizitást, mindemellett kissé kaotikusak, sokan nem értik viselkedését. Jó megfigyelő szeret alkotni és adni, könnyű vele együtt élni. 
Kolerikus: szeret odab@szni, irányítani. Határozott, erőteljes személyiség, nagyon jó vezetővé szoktak válni. Nehéz velük tartani a tempót, és nehéz velük az együtt élni. Ha nem tud irányítani fusztrálja, gyakran a konfliktusok kezdeményezője, tényekkel lehet meggyőzni. Amit a fejükbe vesznek megvalósítják, törik az utat meg a falat is. A vállalat vezetők, földes urak jellemzően ilyen személyiségek.
Szangvinikus: színt visz az életünkbe. Be nem áll a szája, szeret a középpontban lenni. Általában vicces, mindig jókedvűek és abszolút lendületesek. Igazi értékesítők, jó kapcsolatépítők és vicces. Igaz sokszor fölöslegesen beszélnek, szeretnek a tényekhez hozzátenni, mesévé alakítani.
Úgy gondolom, ha képesek vagyunk másokat megérteni sokkal könnyebb a dolgunk és nem bántjuk partnerünket olyannal amiről nem tehet. Pl. egy kolerikussal kár leállni vitatkozni, mert úgy is neki kell, hogy igaza legyen. Egy szangvinikusra ne próbáljunk hangtompítót szerelni, hagyjuk had beszéljen úgy is szórakoztató :) 
Mindenki megismételhetetlen személyiség, mindenki valamiben kimagasló! 

Önzetlenül
Gyakran segítek az embereknek, néha random egy-egy hajléktalannak is. Ugyan nem nagy dolgokkal, de az apróságok is rengeteget jelenthetnek. Néha elég pár kedves szó, egy kedves gesztus vagy mosoly ezzel is hozzájárulhatsz a másik jókedvéhez.  Hisz jókedvvel minden könnyebb ez köztudott. Persze ne azért adjunk, mert elvárunk érte valamit, kizárólag önzetlen jó szándékkal tegyük.  Szerintem az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egyből, nem úgy, nem azt kapjuk vissza. „What you give is what you get . Tehát amit adsz azt kapod”

Nem vagyok szent, fiatalkorom ellenére sokat láttam és éltem
Aki nem ismer, annak úgy tűnhet mintha jobb színben kívánnám magam feltüntetni, de ez nevetséges, bár a kérdés jogos lenne. Nem kíván untatni az olvasót magammal, de fontos része bejegyzésemnek. Ezt egy olyan személy írja, aki rendkívül összetett, rendezett és kaotikus egyben.
Elég kicsapongó életet élek, ami ugyan nézőpont kérdése.  Sok mókás helyzet adódik körülöttem, ezzel tudom, hogy többen is így vannak. Amin nem lehet már változtatni, utólag fölösleges rajta rágódni, főleg ha már úgyis 20szor végiggondoltad. El kell engedni az ügyet.
Többen mondták már, hogy dilis vagyok, persze jó értelemben, hozzátették. Előfordult néha, hogy lerészegedtem és meggondolatlan dolgokat tettem, persze olyanokat amivel nem veszélyeztettem senkit. Olyat mondtam, csináltam amit józanul ebben a formában biztosan nem tettem volna meg. Másnap meg fogtam a fejem, vagy nevettem egy nagyot. Megesett mikor pár nap múlva mesélték, mit csináltam.  Aludtam már a lépcsőház tetején,  pufi rizst dobáltunk erkélyekre, fekvőtámaszoztam villamos, grilleztünk a Hungária körúton és buliztunk a régi vágóhídon… Volt, hogy lábtörlőket meg a virágokat kavartam meg a társasházban egy történés hatására.Egyszer rókacsaládot tettem a 1 – 1 pár cipőbe, miután rájöttem ez egy szerelmi háromszög, és én vagyok az egyik hegyesszög. Inkább hagyjuk is a témát :)

De az mikor valaki ok nélkül, szándékosan fájdalmat okoz a másiknak, vagy megnehezíti a dolgát, az számomra felfoghatatlan. Mára megtanultam, természetes jelenség, tudni kell kezelni vagy elkerülni. Nem is értem egyeseknek miért jó erre pazarolniuk az energiájukat.

A problémákat el kell engedni – mondta stylist Tom

Véletlen kerültünk vele is kapcsolatba, az Örsön kértem tüzet tőle az éjszaka míg pihenőt tartottam. Kiderült szoknyás kandúr barátunk hatalmas forma. Látszódott rajt, hogy őt is a jó szándék vezérli és értelmes viszonyul társaihoz. Igaz én a testbeszédéből mást ki olvastam, de az mellékes, arról nem tehetett… Jó érzés véletlen is összefutni, őszinte kedves emberekkel egy olyan világban, ahol valljuk be nem ez a jellemző. Persze a környezetünket mi magunk formáljuk és éljük meg. Ha odafigyelünk társainkra mindenkitől lehet tanulni, kitől többet, kitől kevesebbet. A problémákat 100%ban elkerülni lehetetlen, de annyit tudunk tenni, hogy ne mi okozzuk. Ha mégis adódik a legfontosabb higgadtnak maradni. Ez van akinek természetéből adódik, van akinek csak gyakorlással megy. A partnerünket még inkább kizökkenti, felbosszantja, a szélsőségesebb mikor lázba hozza. Utóbbi elég ritka, de futottam már bele.
A témát nem kívánom jobban kifejteni, így egyszerűen lényegre törően fogalmaztam, hátha ezzel segíteni tudok mások mindennapjain. Ingyen tanácsokat én sem nagyon kapok, mindenért tennem kell, így van, hogy beérem a másodlagos haszonnal.
Az embereknek mindig van választásuk, a döntéseket maguk hozzák. A problémákat el kell engedni, tovább kell lépni és meglátni azt ami szép!

"közvetítő Dév"

Jó ötlet volt nekifogni? Érdemes csinálni?

Sikerült feltennem azokat a kérdéseket amikre magam sem tudom pontosan a választ. Talán jó ötlet az, amibe belefogunk és kitartunk mellette. Mikor az égen pegazus lovak röpködnek és a csapból bor folyik, majd ennek ellenére is csináljuk a dolgunkat, akkor jó ötlet volt nekifogni! 

Nálam ilyen a zenélés vagy az ingatlanozás… Egyik szívből jött a másik pedig észérvek szerint. A zene hatása csodálatos agyunkra, képes transzba ejteni, érzelmeket, gondolatokat kiváltani, akár ugyan azt vagy mindenkiből mást. Ha nem csak hallhatom, hanem csinálhatom még inkább belelkesedem. Adni valamit talán a legszebb dolog, főleg ha még örülnek is neki. Ugyan ez a lakás eladás is. Ha ügyes vagy pénzt tudsz tenni az emberek zsebébe és segíteni nekik. Mondjuk ne érje őket váratlan veszteség, vagy megkímélheted az ügyintézéstől őket, esetleg a lehúzós sz@rjankóktól. Ez a legáltalánosabb amit ingatlanosként az ügyfelekért teszel, de gyakran váratlan helyeztek is adódnak. Bizonytalan, mérges, szomorú, simlis ügyfelek, extra igények, mindennel lehet találkozni. Volt, hogy a cipőmet akarták megvenni, és volt, hogy a boltba mentem a tulajomnak. Vigyáztam már gyerekre, házi állatra és adtam el olyan ingatlant, ami a közvetítők álma. Nincs HRSZ, tulajdoni hányadban van meghatározva, közös terasz a szomszéddal, 1 wc 2 bejárattal (mind a két lakásból egy) + nyílt belőle egy önkormányzat szoba és a közös képviselet kaotikus volt. Mindez egy romos 1800-as év végéből való villaházban. Nekem nagyon tetszett, szeretem a régi épületek hangulatát és történelmi múltját. Ez néhány érdeklődőmet egy horror filmbe varázsolta. Mintha megállt volna az idő… Pedig nem volt vérontás, egy kedves idős tulajdonos és beszélő papagáj fogadott minket. Pepe szabadon volt, alig fél méteres madár. Mire kb. huszadjára mentem, már azt mondta nekem „cica”.  A lakás végül elkelt, Éva néni kiköltözött 18. kerületbe egy kisebb lakásba, közel a rokonaihoz. Aki megvette, talán megnyerte az önkormányzati szobát, és felújítás után, „kevés” pénzből egy szép nagy lakásban élhet, aminek olyan múltja van, hogy én is csak elképedve néztem.


 Vannak akik általánosítanak, előítéletekkel illettnek és abszolút a ködben tapogatóznak egyeseknél. Volt mikor én sem éreztem a lényegét és haszontalannak láttam az amit csinálok, de valójában nem így van. Tény, hogy mindenkin ne lehet segíteni, de gyakori, hogy mind a két fél elégedett az ügylettel. Főleg ha tudják rólad, hogy a munkád biztos nem +5% terhet jelent valamelyik félnek! Sokan csak a pénzt látják a szakmában, azt hiszik könnyen, gyorsan meggazdagodhatnak. Most eloszlatom a vihart, mert közvetítőként kemény munka lesz és becsülettel sosem leszel  igazán gazdag... Főleg most, mikor minden sarkon ott egy iroda, magasak az ingatlan árak és sok a hiéna a szakmában. Ráadásul sokan általánosítanak, és nem kevés a csalódott tulajdonos, akit így vagy úgy megkárosított egy ingatlanközvetítő. Legtöbbjüket csak a pénz motiválja és ezért sok mindenre képesek. Sajnos ez a mentalitás egyre jellemzőbb, az élet különböző területein.. Kevés ember örül a másik örömének, nem igazán van összetartás, kapzsiság van, általánosítanak stb. De ezekről nem feltétlen kell tudomást venni, világunk olyan amilyennek látjuk. 
 Persze 3 év munka után, visszatérő ügyfeleid lesznek. Az adott környéken híre megy, hogy normális vagy, nem húzgálod le őket és tényleg érdemi segítséget nyújtasz. De vigyázni kell pl. könnyen bele lehet esni abba, hogy az ember olyan dolgokat ígér, amit nem tud betartani, vagy nincs rá kapacitása. Erre nagyon oda kell figyelni! Volt akit én is így megbánthattam, és kb. egy év múlva jöttem rá.

Félig ingatlanos? Mégis hogy?
A szívem nekem már foglalt, legalább is az egyik fele. Megtelt az elektronikus zene masszívabb ütemeivel, és ha akarnám se tudnám onnan kirobbantani. Már próbáltam, csak azért, hogy képes legyek 100%ban a munkára koncentrálni. Eredményül a munka rovására ment, mert nem találtam a helyemet, értelmetlennek láttam az egészet. Oké keressünk pénzt, de minek? Majd világossá vált, ne erőlködjek, ilyen vagyok … Sokszor öröm vagy bánat ért, csalódtam, megbántottak, megbántottam. Mit csináltam? Pakolgattam a zenéket, megkezdtem 120 BPM-ről és meg sem álltam 133ig. Így repültek el a percek, órák…
Nem annyira összeegyeztethetetlen két dolog, bár teljes odaadással nehezen működnek. Eladásból viszonylag már sokan túl vagyok, de a zenélés igazán még csak most kezdődhet. Mondjuk egy tartalmas hétvégén vagy mikor aludnák, folyton csörög a telefonod az elég kellemetlen tud lenni. Ez benne van, akadnak olyan időszakok, hogy váratlanul egy órát eltelefonálok. A telefont meg muszáj felvenni, mert hívják is a másik „taxist” és oda a business. Ezt valamennyire meglehet előzni. Pl. azzal, hogy egyedül árulsz egy lakást, vagy átirányítod  a hívásokat. Csak legyen aki ismeri a kínálatodat, és megbízhatsz benne még akkor is, ha pénzről van szó. 
Taxis: leginkább hozzájuk hasonlítanám az ingatlanost mert ők is kényelmi szolgáltatást nyújtanak, és róluk is kurvára megoszlanak a vélemények. Vannak köztük simlis, lehúzós trógerek és vannak akik becsülettel teszik a dolgukat és örömüket lelik a munkájukban.

Pár éve
Mikor neki álltam egy ismert hálózatnál közvetíteni, előtte egy after party sorozatot utolsó pár hónapjához csatlakoztam dj-ként. Mire híre mint, hogy jó hangulatot csinálok, jött is a záró buli, majd feledésbe merültem. De jobban belegondolva csak utána tanultam meg igazán játszani, mikor elhagytam a synce-t és szimplán füllel, hangkép nélkül kezdtem mixelni. Egy idő után sokkal inkább a magaménak éreztem a zenét és a varázsát. Azóta igyekszem mind a két területen fejlődni, mert tanulni egy életen át érdemes. :)
Az ingatlanozást tekintve a kerületbe nagyon sokan tudják, hogy egy megbízható, korrekt közvetítő vagyok és hozzám fordulnak segítségért. „nem céget, hanem ingatlanost választottam”  - ezt nem egyszer hallottam.

Érdemes csinálni?  Jó ingatlanozni?
Jelen piaci helyzetben nehéz erre épeszű választ adni. Annak minden bizonnyal, aki szereti a szabadságot, szereti az embereket és az ingatlanokat, bírja a csalódást és váratlan helyzeteket. Most pl. túlárazott szinte minden, ezt a vásárlók is látják a tulajdonosok kevésbé. Nagyban megnőtt az eladó ingatlanok száma... Érezni valami szellőt, lehet egy vihar szeleit!? Tavaly 2500 új lakást adtak át, idén vagy 5000-et fognak csak a fővárosban. Persze, hogy a használt lakások ár képes tartani ezt a szintet….  Az épülő lakások vásárlásánál sem túl jelentős a bizalom. Nem ritka a rosszul megépített, kispórolt, későn befejezett, albetét nélkül, hiteles társasházak. Ahogy írtam, minden sarkon ott egy iroda, és legtöbbjük miért van? A pénzért! Nem a segítségért. Ezért van tele a szakma tudatlan, pénzéhes hiénákkal, akik ma már mosolyogva peregnek le rólam. Ezt meg kellett tanulni higgadtan kezelni.  Igaz párszor engem is csúnyán felhúznak, de már egyre kevésbé tudunk. Megnehezítik a dolgot, miattuk ítélnek meg úgy, ahogy és már is oda a bizalom. Ami a legfontosabb minden területen! Volt, hogy a hirdetéseimet szedegették le, hívogattak ismeretlen számról, de egyik sem mert oda állni senki az arcomba, hogy én vagyok a rosszakaród. :)  Ezek elég dühítő dolgok, de orvosolható, egy két „határozott” telefonhívással és váratlan megjelenéssel. Akitől félni valóm van, az csak saját magam! Ne is próbálkozz! ;) 

 Na de elég a rosszból, a taxisok piaca is telített, mégis többen tisztességgel megélnek belőle. Mert nem akadnak fenn a problémákon, csak teszik a dolgukat és dolgoznak rendesen. Főleg ha még szeretettel is csinálják, akkor a siker egyszer akarva akaratlanul is utoléri őket! Legyen ingatlanos, taxis, dj, séf vagy burkoló.
Sok szép dolgok lehet látni, megélni, tapasztalni a szakmában. Lehet szép összegeket keresni és segíteni másokon. Nagy hátránya kiszámíthatatlanság, van mikor a lehetetlen is megvalósul és egy hónapba 2-3 eladás is összejön, de előfordulhat, hogy 2 hónapig semmi. Én volt mikor 5 idegennel beszéltem le, hogy segítek eladni a lakását és semmi nem állt össze. Mai napig csodálom, mert se előtte se utána nem éltem meg ilyet…. Hogyha tényleg érdekel a szakma és örömödet lelnéd benne, hajrá fogj neki, lehet még segítek is benne. Ha csak a pénz motivál, akkor keress mást. Lényeg, hogy szeretettel tedd amit csinálsz! 

Elnézést a helyesírási hibákért. A nyelvtanunk túl összetett és fölöslegesen bonyolult, tekintve, hogy az emberek szavak nélkül és képesek megérteni egymást…

Következő bejegyzésemben nem tudom miről fogok írni. Legyen meglepi, üssön mint egy jó mix.

Köszöntöm a kedves Olvasót,
 
akire mosollyal tekintem, hogy érdekeli az amit írok. Felkészítelek arra, hogy nem lesz hétköznapi amit olvashattok. Nem fogok senkit megnevezni, semmit reklámozni! Ez nem erről szól! Szövegem hangvétele a zenében kifejezve moll (vidám), még ha nem is úgy tűnik sokszor. Csak arról tudok írni, amit én is látok, megélek és tapasztalok. így sosem lennék hiteles mondjuk a politikában vagy a sportban. Engem világunk sokszínűsége ihletett, jó és rossz értelemben egyaránt, bár lehet ettől ilyen szép is. Itt amit látsz nem biztos, hogy az aminek tűnik, és nem minden aranya ami fénylik. A jó nem feltétlen törvényes.  Sajnálom, ez a valóság... Erkölcsi normák, szívünk néha hova lesz? A szép legalább, mindenütt szép. - Talán egy kicsit segítek ezzel megérteni gondolataim. 

Többen mondták, hogy mért nem írok könyvet, nehogy elfelejtsem hosszú véget nem érő utam borús, és mesébe illő történetét egy szebb élet reményében. Nem is tudom pontosan melyik szó összetett, csak érzéssel írom. Érzéssel, mint a zenélést, főzést,vagy a közlekedést stb… Szóljon mentségemre, hogy a mi nyelvünk az egyik legnehezebb a világon. Az ember meg egyébként is képes szavak nélkül megérteni egymást, így számomra fölösleges időtöltés jobban elmerülni a nyelvtanba. 

A blogom tárgya, hogy átadjak valamit ami a hasznodra válik, és erőt meríthess nagy dolgokhoz. Ha nekem megy, neked biztosan fog! Mondjuk bárki letudja küzdeni a fájdalmat,.. Nekem van némi hátrányom, amit nem tekintek már annak, de éppen ezért váltam azzá akivé. 

Lóf@sz 

Egy genetikai betegséggel születtem. Sérült 2 génem, amiknek az izomműködésben van szerepük. Gyerekkoromba azt mondták anyukámnak az orvosok, hogy a felnőtt koromat max tolószékben fogom élni, mert az izmai elsorvadnak. Eddig szégyelltem de valahogy megtanultam együtt élni vele. Csak akkor beszéltem róla, ha nem volt más választásom. Ennek ellenére próbáltam ugyanúgy, sétálni, biciglizni, futni, edzeni,  közdősportolni, élni mint mindenki, csak sűrűbben kellett abba hagyni, erős fájdalmak mellett. Így jobban megtanultam mit jelent a mozgás öröme… Sokkal több mindent autómatikusan figyelembe veszek, mert előfordult párszor, hogy nem tudtam tovább menni. Gyerekkoromba rengetegszer. Valójában az izmaim jóval több savat termelnek mint másnak, előbb merevednek, és el is sorvadnának ha elhagynám magamat.  De egy kicsit kínoztam magam nap mint nap, egy idő után jelentéktelenné vált a fájdalom. 20 év talán, nem tudom… Persze a sok savval vigyáznom kell, mert más problémát is okoz.

Mosollyal

Párszor elég fájdalmas, ma már viccesnek megélt nem várt helyzeteket hozott. Képzeld, majd leszakad a lábad a rohanásba, de eléred a buszt, van is rajta hely, elfoglalod. Jön egy idős Hölgy, kinek normál esetben át is adnád ülőhelyed, de most inkább kihagyod, nem egyedül ülsz a buszon. Majd „betámad” egy két papper: milyen tiszteletlenek a fiatalok, még a helyet sem adják át a Hölgyeknek bla bla…. :D  Nem haragudtam meg rájuk, figyelmen kívül hagytam és elmerültem másban.

Volt mikor az aluljáróba a lépcsőn ültem le pihenni, szintén túlerőltettem magam. Leülök, pár percre jön arra egy haverom „ Dávid ha munka kell inkább szóljál, ne itt csöveljél” – mondta viccesen. Válaszom: haha mindjárt szerencsém lesz, hozzám vágnak úgy is pár 5 ft-ost, csak idő kérdése  :D 

Gyereknek nem ilyen mosollyal éltem át ezeket a dolgokat, valahogy nem tudtam elfogadni, hogy csinálnám és fáj, majd le kellett mondjak róla. Mára egész jó kondiba vagyok, képes vagyok pár száz métert futni, több kilométert biciglizni, de olykor a semmiből erős fájdalmak törtnek rám, igaz egyre ritkábban.Lehet az időjárással és a lelki állapotommal van összefüggésben. Na elég is ennyi erről.

Gondolataink és tetteink tesznek azzá amik vagyunk. Amit csinálunk, azzal azonosulunk és más-más értékrenddel beírunk... Mindenki másra vágyik. Van aki az átlaggal beéri, van aki semmivel sem. A legritkább mikor valaki az önmegvalósításért mozgat köveket, dombokat. Teljesen mindegy, úgy sem ettől lesz valaki jó, igazi érték, szükséges rossz, vagy szimplán kukába való szemét….

Reménnyel, önmagunkba vetett hittel a realitás talaján
 XXI. században többen azt mondják nem lennének újra fiatalok hazánkban. Legtöbben nehéznek és durvának találják világunk, ami valóban az „lenne”, csak nem mindegy, a hozzáállásunk! Lehetőségek tárházáról, Magyarországon jól megfizetett munkákról vagyunk híresek.. Álmainkban. Most adjunk bele egy kis nehezítést a realitás kedvéért, mert sajnos egyre kevesebb az egészséges ember. Az okába nem megyek bele. Sokan allergiásak, rosszul látnak, liszt vagy laktóz érzékenyek stb…. Bárki képes teljes életet élni, terveket tettekké, álmait valósággá alakítani. Talán én is megtanultam végre: a valóságot el kell fogadni, problémát el kell engedni, a fájdalmat nem kell érezni. :) 

Azt mondom nincs lehetetlen és legyenek bármekkora korlátaink, képesek vagyunk ezeken felülkerekedni és menni, hogy egyszer álmainkban ébredjünk. Persze itt sincs csattanó, nincs anyagi függetlenség, drága autók, helikopter, exluzív álomutazások. Lehet még fiatal vagyok, lehet nem is erre vágyok. Egyenlőre a dolgok ne a kényelmemet szolgálják, inkább a jövőmet. Úgy vélem, adni kell ahhoz, hogy igazából kapni tudjunk. Nem mindegy, hogy valamit szemlélünk vagy megtapasztalunk és átélünk… Aki többet akar, többet lát, érez, és több nehézségeket tapasztal.  Sokszor csak a kidőlt fákat rakodja az útból – Néha nem is magától dől oda!

Ki önmaga ura
Én a nehezebb utat választottam, talán ez tesz érdekesebbé. Pénzt akartam keresni, gyorsan, becsületesen, majd  hamar szertefoszlott minden. "Kész trauma" a pénz nem elég a boldogsághoz, és mindig elfogy. Pedig hányszor hittem, ó már nem lesz többé ilyen jellegű probléma. De mindig történt valami és szinte mindig én tehettem róla. :)

Itt "közvetítő Dév" lett a nevem, úgy is közvetíteni szoktam. Úgy gondolom mindegy, hogy hívunk egy virágot, attól még virág marad, és nem fekszik mellénk az ágyba. Bele gondolok lassan 4 év a szakmába vagyok, előtte rengeteg mindet csináltam, de mindennel csak próbálkoztam. Kisebb nagyobb sikerrel, merőben eltérő területeken. 
Egy átlag közvetítő, vállalkozó aki „önmaga ura”, jövedelme olykor elég kiszámíthatatlan tud lenni, se szóra se papírra nem lehet adni. Ez benne van a pakliba, csak úgy mint a Jolly. Persze van kiszámíthatóbb út, de az nem tudom milyen. Lehet jobb, rosszabb, talán kevésbé változatos és még inkább a szerencsére van bízva a végkifejlet?!

Ingatlanközvetítőnek vagy dj-nek, taxisnak, vállalkozónak lenni elég hasonló. Lényeg, hogy az ember önmaga ura, nem fogják a kezét és taposnak ki előtte ösvényt. Magának kell a bozótvágóról is gondoskodnia!
Egy közvetítő szakmája nem abban nyilvánul meg, hogy lakásokat mutat és értékesít. Valójában ez, az egyszerűbb része. A háttérmunka sokkal nagyobb részét teszi ki az egésznek. Tudni kell tervezni, írni, tanácsot adni, reklámozni, kudarcot tűrni, problémákat kezelni, jogi, pénzügyi dolgokban segíteni, állandóan elérhetőnek lenni. Mindemellett tudni kell eladni magadat! Amit többféleképpen lehet, leginkább kedvességgel az orránál fogva, vagy kétszínűséggel. Nincs mese, így szokták. Van akinek mindenhogy megy, nekem csak kedvességgel és tettekkel. Sokak szerint egy életforma mi teljes ember kíván. Van benne valami… Csak így koronázza igaz siker a becsülettel végzett munkát. Így lehet az ügyfeleknek érdemi segítséget nyújtani, a többi csak humbuk. Erről már írtam egyszer a becsületesingatlanközvetítő blogon egy vendég cikket, de sajnos törve lett... Továbbra  sem az a célom, hogy reklámozzak valamit. Ezért nem írom ki a teljes nevemet telefonszámom! Nem titok, csak itt nem az számít ki vagyok vagy ki nem. Tapasztalataimból lesz aki tanulhat, és erőt meríthetek a nagy dolgoknak. Ha nekem bármi sikerül, Neked is biztosan fog :) 

A folytatásban: Ingatlanos lettem, de csak félig! Jó ötlet volt nekifogni? Érdemes csinálni?